beango.nu

beango.nu

szerda, november 16, 2011

Business in fashion kerekasztal-beszélgetés beszámoló

Meglepően sokan voltak jelen a Corvinus Egyetemen megrendezett Bussines In Fasion kerekasztal-beszélgetésen, hosszas várakozás után, sikerült bejutnunk, és nagy nehezen ülőhelyet találnunk a több mint 100 férőhelyes előadó teremben, ami előadás kezdetére már alig volt befogadó képes. Örömmel töltött el látni, hogy ekkora az érdeklődés a szakma és az ilyen jellegű beszélgetés iránt. Tény, hogy  a hiánypótló kezdeményezésnek nagy sikere volt, a pro és kontra, a pozitív és negatív nyilatkozások arra engedtek következtetni, hogy elég sok tenni való van, de nem reménytelen a helyzet, és ahogy az aulában körülnéztem, azt kellett megállapítanom, hogy egyáltalán nem reménytelen, hiszen a jelenlévők túlnyomó része közgazdaság szakos fiatal, akik ugy látszik, szeretnék, ha a divat igenis egy jól működő iparág lenne országunkban.


Mi a magyar divatipar jelene és jövője?


 

Amikor 10 éve megjelent Magyarországon az első ELLE magazin, sokan nem értették, miért van olyan sok kép, nem értettek a vizuális kultúrához. Lehet e egyáltalán itt változásról beszélni, amikor még Amerikában is néha harcolni kell azért, hogy komolyan vegyék a divatot? Mindenképp az a tanács, hogy ha céget akarunk létrehozni, nemzetközi piacra kell lépnünk, kivéve persze, ha milliomosok a szüleink.


Itt a fővárosban is exotikumnak számítanak a magyar tervezők boltjai, de annak ellenére, hogy ilyen nehézkesen indul, Szűcs Péter (a Marie Claire vezető szerkesztője) szavaival élve, már kocogunk a jó irányba, hiszen az elmúlt 1-2 évben nagy divat lett a divatról beszélni. Bujdosó Bianka (blogger, divatmarketinges/OurFashion blog) állítása szerint "pozitív durranás előtt állunk".


Godena-Juhász Attila (a USE Unused egyik designere) szerint itt egy divatbemutató nem a businessről szól. Leginkább arról, hogy az utca embere minél jobban megismerjen minket.


Nagyon tanulságos az a módszer, ahogyan segítséget kapnak a diplomázó diákok külföldön. A fiatal tervezők egy része multi cégeknél, tervezőknél kerül kiválasztásra a diplomamunkájuk alapján, ezzel megalapozva a jövőjüket.
Itt Magyarországon lehet céget csinálni kis hírnévvel, amiben boldogok lehetünk, de ha többet szeretnénk szinte nincs rá esély.


A nagy tervezők sem úgy kezdték, hogy egyből nagyok lettek, ezért nekünk hinnünk kell benne, hogy van mire büszke lenni jelenlegi állás szerint (Szűcs Péter).
Elhangzott az is, hogy "nem a Gellért hegyet kívánjuk megmászni, a cél a Mount Everest". Ameddig így állunk hozzá, van hely az elégedetlenségnek. Hajrát mondok én is a magyar divatnak!




A másfél órás beszélgetés tények, pozitív és negatív pólusok ütközete volt, hogy miért érdemes és miért nem érdemes hinni abban, hogy itt Magyarországon van jövője a fiatal tervezőnek. Arra a következtetésre jutottam, hogy nincs rá recept, viszont nagyon sok fajta lehetőség van, nyilván az arra vágyóknak, akik csak a Gellért-hegy megmászására vágynak, nem többre.





Related Posts by Categories




Megjegyzés küldése